|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 26 találat | lapozás: 1-26 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Tóth Gábor 2003. április 15.A Bánsági Magyar Napok kiemelkedő eseménye volt a megye táncegyütteseinek hét végi közös fellépése Igazfalván, Lugoson, Temesváron. Beérett a Szeged Néptáncegyüttes vezetőjének (Nagy Albert) és oktatóinak (Gombos András, Tóth Gábor, Paragi Zoltán) sok éves fáradságos munkája, önzetlen támogatása. Ezen vidéken újjáéledt a népi viselet és tánc. Igazfalván soha ilyen nagyszabású ünnepe nem volt a magyar népi táncnak, mint az elmúlt hét végén. Temes megye valamennyi hagyományőrző csoportja jelen volt. Sőt, a végvári, a dettai, az őscsanádi, a nagyszentmiklósi és a temesvári együttesek mellé felzárkózott az alakulóban lévő lugosi néptánccsoport, amelynek ez volt az első bemutatkozása. Az ünnepség a falu központjában népviseleti felvonulással kezdődött. Az együttesek Lugoson is zsúfolt nézőtér előtt mutatták be táncaikat. A rendezvénysorozat a temesvári Diákházban tetőzött. /Sipos János: Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./2005. július 21.Harmadik esztendejébe lépett a két unitárius egyházközség testvérkapcsolata. A füzesgyarmati unitáriusok kopjafát kaptak az árkosiaktól, amelyet Tóth Gábor sepsiszentgyörgyi faragómester készített. A honfoglalás 1100. évfordulójának tiszteletére döntöttek úgy a füzesgyarmatiak, hogy emlékparkot létesítenek templomuk mellett. A terméskőből készült honfoglalási emlékmű mellé július 31-én helyezik el az árkosiak emlékkopjáját, amely nemcsak az erdélyi hívekkel való testvériséget hirdeti, hanem, Trianonra is emlékeztet, de a Kárpát-medencében élő népek testvériségét is szimbolizálni fogja. /Árkos és Füzesgyarmat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./2005. július 25.A bánsági néptáncmozgalom központjának nevezhető Végváron esztendők óta nem múlhat nyár tánctábor nélkül. Idén már a hatodikat rendezte meg július 18–22. a Végvárért Alapítvány a magyar Oktatási Minisztérium, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség országos elnöksége, a Communitas Alapítvány és a megyei tanács támogatásával. Nyolcvan fiatal töltött el együtt öt napot, hogy csiszolják tudásukat, illetve új lépéseket sajátítsanak el. A helyi Csűrdöngölő, a dettai Búzavirág, a lugosi Gyöngyvirág, az igazfalvi Szivárvány, a pusztakeresztúri Árvácska, a temesvári Bokréta, valamint a szegedi és röszkei Tóth Gábor és Goda Katalin vezetésével tanultak mezőségi, marossárpataki táncot. /P. L. Zs.: Hatodik végvári tánctábor. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./2006. szeptember 6.Constantin Ciobanu megyei ügyész kihallgatta az almásréti áramlopás kapcsán tanúként beidézett Réthi Csabát, Réthi Miklóst és Vatány Csabát. A kihallgatást követően Réthi Csaba elmondta: furcsa módon azt tapasztalta, hogy az iratcsomó nagyon megvékonyodott, az ő tízoldalas feljelentő nyilatkozata sem volt benne. A rendőrség az almásréti rendőrvilláknál dolgozó három napszámos ellen is vádat emelt az áramlopás miatt, hiszen ők is ott voltak, és tudtak a dologról. Ők a rendőröktől kapták az utasítást, hogy a karókat szereljék fel a villanyvezetékre, nem jószántukból lopták az áramot – hangsúlyozta Réthi, aki azt sem érti, hogy a kézdivásárhelyi villanytelep három munkatársa által tetten ért Aurel Blajt meg sem említették. Réthi azt is kifogásolja, hogy az ügyészség a rendőrök ellen valló Tóth Gábort nem hallgatta ki, és a büntető jegyzőkönyvet aláíró Dimény H. Árpád újságíró sem szerepelt a tanúk között. Az ügyész azt tanácsolta Réthiéknek, fogadjanak védőügyvédet, mivel a következő kihallgatás már az ő jelenlétében lesz. Réthi úgy látja, hogy az áramlopás miatt végül is ők hárman fognak bűnhődni, és az áramot lopó rendőröket tisztára mossák. /(Iochom): Az ügyészségen megkezdődött a tanúk kihallgatása (Lemhényi áramlopó rendőrök). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./2008. március 11.Március 15-én avatják fel Sepsiillyefalván Gál Dániel (1811–1861) a háromszéki forradalmi párt vezetője, országgyűlési képviselő, kormánybiztos és címzetes honvédezredes szobrát. Vargha Mihály szobrászművész alkotása a Jókai, Mikszáth és Szabó Dezső emlékét őrző mellszobrok mellé sorakozik fel. Gál Dániel a helybeli temetőben nyugszik. Síremlékét díszes faragott fejfa jelöli, Tóth Gábor sepsiszentgyörgyi népi faragómester alkotása 1994-ből. /Kisgyörgy Zoltán: Szobrot állítanak Gál Dánielnek Illyefalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./2010. augusztus 8.Nem (csak) Erdély volt a tétKoszta István egyike azon Romániában élő magyar újságíróknak, akik filológiai végzettséggel nem a tanári pályát választották, hanem a sajtó berkeiben kezdtek dolgozni. Már az 1989. decemberi események után közvetlenül érezte, mit kell tennie. Ott volt a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt 1990. december 27-én Marosvásárhelyen tartott első országos kongresszusán, amelyen megválasztották a párt 11 tagú országos vezetőségét. Köztük volt Koszta István is. A sajtóban létrehozta a Pulzus című, gazdasági élettel foglalkozó lapot. Munkássága mind jobban bizonyítja, hogy rátalált arra az útra, amely mind tudatosabban tükrözi azt az irányt, amellyel az Erdélyben és a nagyvilágban élő olvasóinál mind jobban elérheti az önazonosság hatékony fejlesztését. Tényfeltáró könyvei beszédes bizonyítékai ennek. Legújabb könyve: Nem (csak) Erdély volt a tét. Alcíme: Kései tudósítás a párizsi konferenciáról (312 oldal, Kárpátia Stúdió Kft. 2010). Maga a könyv unikum, ennek is köszönheti szokatlanul nagy sikerét. Az első kiadás hetek alatt (nem túlzás) elfogyott, már a második kiadást nyomtatják a budapesti Korrekt Nyomda nyomdaüzemében. A Tóth Gábor által tervezett borító megragadja az olvasó figyelmét, zsúfoltságával beszédesen bizonyítja, a könyv tartalma nem mindennapi. A címlap fotója a trianoni „békekonferencia” megnyitása. Febt a szerző neve, a könyv címe, alcíme, majd a kép alatt szalagcímben: Titkosított jelentések, eddig nem publikált dokumentumok. A hátsó borító képei: Clemenceau, Wilson és Lloyd George a diktátum aláírása után. Alexandru Vaida-Voevod (a magyar országgyűlés alsóházának jegyzőkönyve szerint Vajda Sándor) portréja. 1899. május 25. és egy bécsi orvostanhallgató diák aláírása. A fülszövegből gondolatsornyit idéznék: „Vajda-Voevod levelei a párizsi békekonferenciáról, olykor beszámoló, összegező tájékoztatói azért fontosak, mert abban a békéről alig szóló, általános zűrzavarban eligazítanak arról, hogy ki, kivel, hányszor, hol és mikor, meg miért, vagy mennyiért…” Nem véletlen, hogy a könyvhöz Raffay Ernő történész, a vizsgált kor egyik legjobb magyar ismerője írt előszót. Így fogalmaz: „Trianonról és következményeiről szóló, minden szempontból körültekintő elemzést adó történelmi mű még nem született meg, de talán nem is fog hosszú ideig… Íme egy könyv, amely arról szól, hogy korántsem vagyunk minden titkok birtokában, kilencven év után is lehet megdöbbentően újat mondani… Ajánlom Koszta István könyvét minden magyar olvasó kezébe. Megérthető belőle nemcsak a Magyar Királyság tragédiája, de a különbség is a magyar és a román politikai elit (például gróf Tisza István és Brăteanu vagy éppen gróf Bethlen István és Alexandru Vaida-Voevod) szellemi és morális állapota, valamint érdekérvényesítő tehetsége között is.” Koszta István tudatosságát jellemzi: a budapesti könyvhétre megjelent könyvet 2010. június 4-én, a nemzeti összetartozás napján du. 4–5 óra között a budapesti Vörösmarty téren a 80. számú Püski-pavilonnál dedikálta először, másodszor pedig az Erdélyi Magyar Igazság Klubban mutatta be. Ezt követte az erdélyi körút, csíkszeredai bemutató, majd Nagyszeben, ahol a könyvet az előszót író Raffay Ernő mutatta be. Kolozsvárról megtisztelő meghívást kapott, a Román Akadémia kolozsvári Gheorghe Bariţiu Történeti Intézetének konferenciatermében nemzetközi konferencia keretében mutatták be. A rendezvény védnöke Nicolae Edroiu, a Román Akadémia levelező tagja, a román–magyar történész vegyes bizottság elnöke, az intézet igazgatója volt, a moderátor pedig Lucian Nastasă-Kovacs, az Akadémiai Intézet főállású kutatója, a jelenkori történelem munkacsoport vezetője. Koszta István kötetét dr. Stelian Mânduţ ajánlotta a történésztársadalom figyelmébe. A hiánypótló munka Vaida-Voevod 1918–20-as, a párizsi béketárgyalásokról hazaküldött szigorúan bizalmas, máig nem publikált rejtjeles üzeneteit dolgozza fel. A dokumentációt alaposan ismerve írta, fordította és bő jegyzetanyaggal látta el a szerző. A könyv egyaránt szól románokhoz és magyarokhoz. (A nem könnyű, de kitűnőre sikeredett fordítást dr. Lakatos Artur Lóránd történész végezte.) Az egykori magyar országgyűlési képviselő Vaida-Voevod a Trianon után létrejött „Nagy-Románia” első miniszterelnöke volt, ám erdélyi autonomista elképzelései miatt hamar kiszorult a hatalomból. A harmincas években közel került a jobboldali eszmékhez, így – bár háborús rémtettek nem fűződnek a nevéhez – a második világháborút követően munkássága tabutémává vált. Történettudományi recepciója máig rendkívül foghíjas és egyoldalú, többek közt ezen is szeretnének változtatni a konferencia szervezői. A könyvbemutatóval egybekötött konferencián Kónya Hamar Sándor kolozsvári író-filozófus Demeter Béla politikai kálváriájáról beszélt. Szávay István történész-politológus a Vaida-Voevod személyiségével kapcsolatos képet árnyalta, többek közt elmondta: Vajda Sándor mint parlamenti képviselő egy pillanatig sem feledkezett meg arról, kik küldték őt a magyar palamentbe, kitűnő szónokként következetesen a románság érdekeit képviselte. Szónoki technikája a következő volt: mindig általános kérdést vetett fel, majd azt kifejtve eljutott a nemzetiségi problémához. Valamennyi felszólalásában a nemzetiségi kérdés került központba. Tudta érvényesíteni a magyarországi románság érdekeit, hangsúlyozta, hogy a monarchiában a magyarok és a románok egymásra vannak utalva. Az előadásokból kiderült: a Koszta István által közölt szövegek két részre oszthatók: Alexandru Vaida-Voevod Párizsból Iuliu Maniunak, illetve a kormányzótanácsnak írt levelei átfogják az ún. békekonferencián rendkívül tanulságosan és eredményesen tevékenykedő román delegáció első párizsi munkaévét (1919. január–november). A második rész: feljegyzései és emlékirat-töredékei, az 1920. év első negyedévének történéseit és azok összefüggéseit tartalmazzák. Vaida-Voevod levelei azért is fontosak, mert eligazítják az olvasót a párizsi békekonferencia munkálataiban. A hallgatóság közt jelen volt Csucsuja István, a BBTE történettudományok professzora, volt dékánhelyettes, Vekov Károly volt RMDSZ-es országgyűlési képviselő, egyetemi tanár, Sipos Gábor, az EME elnöke, egyetemi tanár, Vasile Puşcaş, Románia EU főtárgyalója, egyetemi tanár, Zagyva György Gyula magyarországi képviselő, több akadémiai és egyetemi munkatárs. Koszta István könyve hét nagy egységre tagozódik. Mindenik tartalma a maga egészében olyan információkat tartalmaz, melyek ismerete nélkül csak hiányos képünk lehet. Az ebben a részben elmondottakat árnyalja és egészíti ki a közel 35 oldalnyi függelék. Ehhez van csatolva a levelek jegyzéke és a névmutató, és kézbe vehetünk egy román térképet is, amely 1915-ben ábrázolja Erdélyt és Bukovinát. A kötetet érdemes figyelemmel olvasni, benne az ember előtt feltárul egy olyan világ, amelyről azt gondolta: ismeri. A könyvet elolvasva rájöhet arra, még sok tanulnivalója volna, ha ezt a kort tényleg szeretné megérteni. Csomafáy Ferenc. Vasárnap (Kolozsvár) 2010. augusztus 23.Emlékoszlopot állítottak Györffy GyörgynekA falu nagy szülöttjére, a magának nagy szakmai elismertséget kivívott, elszármazott történészre emlékeztek Szucságban az augusztus 21–22-én megrendezett IV. Györffy György Közösségi Napokon. Az első Kolozsvári Magyar Napok keretében lebonyolított eseménysorozat fénypontját a szombat délután a református imateremben elhangzott előadások és kiállításmegnyitó, valamint a református templomkertben az emlékoszlop felavatása jelentette. Az eseményen több erdélyi és magyarországi szervezet, intézmény és a kolozsvári magyar főkonzulátus képviselői, a tudós családja és sok lelkes helybeli vett részt. A megemlékező ünnepséget, amelyet a Zúgóberek Kulturális Egyesület szervezett, a Communitas Alapítvány, az Erdélyi Szövetség és a Magyar Tudományos Akadémia támogatta. A zsúfolásig megtelt imaterem közönségét a szervező egyesület elnöke, Mihály Vitályos Edit, és Deák Ferenc, a kisbácsi RMDSZ elnöke köszöntötte. A tíz éve elhunyt történésztudós lányának, a nagyrészt Szentendrén élt és alkotott F. Györffy Anna grafikusművész életrajzát, életművét keresztfia, Györffy Miklós mutatta be. A gyermekrajzok és diafilmek terén ismertté vált művész húsz alkotását állították ki a szucsági imateremben. Egyed Ákos akadémikus, történész Szent István királyunk életműve Györffy György történetírásában címmel tartott előadást. Ebből megtudhattuk, hogy a Magyar Örökség-díjas történész összefoglaló munkája a honfoglalásról kiemeli Géza és István, apa és fia életművének összefonódását. István a magyarság megmaradásának egyetlen útját választotta a nyugati kereszténységre való térítéssel, amelyből nem lehetett visszaút. Művéből Európa is nyert, mert ezzel a földrész középső részén véget ért a politikai bizonytalanság, kezdetét vette a gazdasági-társadalmi fejlődés. Előadásában Györffy János (ELTE), a tudós legidősebb fia édesapja emberi megnyilvánulásaiba engedett bepillantást. A történészt mindig foglalkoztatta a magyarság sorsa, de azt sosem engedte, hogy befolyásolja munkáját. Maximalista volt, szeretett utazni, több nyelvet ismert, és hetvenéves korában tanulta meg a szövegszerkesztést a számítógépen. Sokan nem tudják, hogy az István, a király rockopera megalkotásához őt kérték fel szaktanácsadónak. Az imatermi műsort egy, a Magyar Rádió szalagtárából bejátszott Györffy György-beszélgetés részlete, szavalatok (Versényi György verseiből Cserei Lóránd, Mihály Vitályos Réka és Pap Ferenc adott elő) és ének (Felházi Zs. Lenke Bartók és Kodály népdalfeldolgozásokat tolmácsolt) zárta. A templomkertben Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul és Szép Gyula, az RMDSZ művelődési alelnöke leleplezte a Kolozsi Tibor szobrászművész bronzdomborművét magán viselő emlékoszlopot. Koszorút helyezett el a főkonzulátus, az RMDSZ, az EME, a szucsági református közösség, a kisbácsi önkormányzat és a Zúgóberek egyesület. Szép Gyula beszédében az ezerévnyi megpróbáltatás után a magára találás jegyeit hordozó helyi közösségről beszélt. Tóth Gábor (Magyar Tudományos Akadémia) Györffy Györgynek azt a törekvését hangsúlyozta, hogy mindig a történelmet alakító, nem feltétlenül az első vonalban szereplő emberrel foglalkozott. Szilágyi Mátyás főkonzul a „szétesett mozaik összerakását” szorgalmazta, kiemelve, hogy az innen elszármazottaknak erkölcsi kötelességük visszajárni és segíteni. Az ünnepi ceremónia végén Tamás Ernő református lelkipásztor mondott áldást, majd nemzeti imánk hangzott el Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár) 2013. január 9.Házsongárd kővirágaiEgy tágasra szakasztott temetőhely Lehet szép egy sírkert? Andalítók, nosztalgiát ringatók Krúdy temetői? Igazolják Kant tételét? „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Nem csupa érdek köt ahhoz a megszentelt földhöz, ahol „apáink hűlő, drága arcán járunk”? (Farkas Árpád) Nem lázad az idők kezdetétől a lélek az elmúlás ellen? Vagy ellenkezőleg: nem jövőnk záloga, biztosítéka a sírkövek és keresztek erdeje, a kripták csöndje, homálya? Nem mond ellent a földi halandó racionális alaptermészetének Paul Valéry hatalmas ódája, amelyben – mint gúla, mint szó-piramis – halmozódik egymásra tér, idő, Fény, Igazság, jelen, jövő, béke, nihil, kacaj, könny, álom, szeretet, gyűlölet, vagyis a lét? (Tengerparti temető) Kérdések, amelyekre nincsenek válaszok, s ha vannak, annyira egyértelműek, hogy okafogyottá teszik azokat. Impozáns, kétkötetes albumot adott ki a Pharma Press a Házsongárdról és a kincses városról, Kolozsvárról. Olyan pompás kiadvány ez, amely felkavar, s további kérdés-zuhatagba sodor: nem riadozik bennünk a lélek, hogy az elköltözöttek és az élők világát így egybekapcsolták a szerzők, Gaal György történész és Gránitz Miklós budapesti fotóművész? Nem sikolt belül, a mélyben Dsida Jenő (ő is itt nyugszik) Psalmus Hungaricusa, ha arra gondolunk, hogy Erdély újkori fővárosa, Kolozsvár ma már nagy magyar temető? Igazolják Reményik Sándort, akit Jókai Anna az előszóban, az Ajánló-ban idéz: „A temető, az igazi élet / virraszt a halott városon”? Az ilyen kérdéshalmaz a metafizikai világ felé mutat, amelynek nincsenek határai. Vagy a líra felé hajt, a költészet vízeséseibe sodor, annak túlsó tartópillére rendszerint a transzcendens mező. Házsongárd titkát mostanig csak a költők tudták igazán fölfejteni. Tudta ezt a szerző-szerkesztő, Gaal György, Kolozsvár legjobb ismerője, ezért a könyvben, mint gyöngyszemek a pártán, versek sorakoznak: Áprily Lajos, Reményik Sándor, Wass Albert, Kányádi Sándor versei, és a beköszöntőt is költő írta, egyik legnagyobb kortársunk, Lászlóffy Aladár, aki már innen, a Házsongárdból üzen nekünk, élőknek a 2004-ben keletkezett és a Helikonban megjelent írásával. Nem akármilyen eseményt ünnepelt akkor míves esszéjével: abban az évben a Magyar Örökség-díjat Kolozsvár temetőjének ítélte a kuratórium. Az első, igazán modern Házsongárd-könyvet is Lászlóffy Aladár szerkesztette: Házsongárd – A temető neve és története, Helikon Kiadó, 1989. Ez hát az egyik szféra, amelyben szavakká, trópusokká, nyelvi, költői alakzatokká lényegül a híres sírkert. Múltunkat viszont a történelemtudomány vizsgálja, s Gaal György nagyszerű historikus. Közli a száztagú városi tanács 1585. május 11-én hozott döntését, amellyel az új temetőkert létesítését elhatározták. Mintha a korabeli prédikátorokat olvasnók, olyan ízes, olyan méltóságos lejtésű ez a XVI. századi magyar nyelv a jegyzőkönyvi szövegben: „Gondolván azért őkegyelmek városul, az felső tanácsbeli uraim is fenn lévén, együtt végezték egyenlő vokssal, hogy a Torda utcai kisajtón kívül való földben, ahol mostan a dinnyét vetették, egy jó és tágas darab helyt szakasszanak temetőhelynek, ahova mind szegény és gazdag személy válogatás nélkül temetkezzék, mely helyt jó örökös sövénnyel befogjanak. Ez munkának penig és építésnek hamarsággal való végbe vitelére választották Szabó Lénártot és Bálint deákot. Mely két uraim mellett szüntelen az két espánok mindenben ott legyenek, főképpen az karóknak és fonóvesszőknek meghozatásában, szerzésében.” A reneszánsz kora ez, és a reformációé, a prédikátorok dörgő hangját halljuk: Isten előtt minden ember egyenlő. És visszhangzik a bő másfél évtizeddel korábbi, 1568-as tordai országgyűlés határozata is, amely értelmében a szabadság nemcsak a halandó emberek találmánya, hanem az istenigazából a szellem, a lélek, a lelkiismeret szabadsága: „Nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is fogsággal vagy helyétől való megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, az hallásból lesz, mely hallás Isten igéje által van.” Ez Házsongárd egyedülálló titka. Misztériuma. Egyenlőség, testvériség, szabadság. Ezt a krédót a világ egyoldalúan a francia forradalmárok szájából ismeri, de itt az évszázadok zivataros kavargásában megvalósult. Ebben a temetőkertben a legutóbbi ordas időkig „szegény és gazdag személy válogatás nélkül” temetkezhetett, és az élők, akik elhantolták halottaikat, törvény által védve gyakorolhatták vallásukat, hitüket. Igen, ez volt Erdély. Ennek a szellemét őrzi Házsongárd. Identitásunk része, alapeleme. Zarándokhely. És nem csak a kegyelet kötelez. Szakrális okai vannak a Házsongárd-kultusznak. A magyarságtól soha nem állt távol a szakralitás, első vezéreink szakrális fejedelmek voltak. Akik itt pihennek a régi nagy szellemek közül, azokat magunkkal, magunkban hordozzuk, mindegy, hogy Dunántúlon, Csallóközben, Kárpátalján, Bécsben vagy Torontóban élünk: Szenczi Molnár Albert (+1634) költő, tudós, zsoltárfordító, Apáczai Csere János (+1659) enciklopédikus, Tótfalusi Kis Miklós (+1702) betűmetsző művész, Gyarmathi Sámuel (+1830) nyelvész, Kótsi Patkó János (+1842), a színjátszás nagymestere, Bölöni Farkas Sándor (+1842) utazó és emlékiratíró, Kriza János (+1875) unitárius püspök, költő, néprajzkutató, gróf Mikó Imre (+1876), Erdély Széchenyije, Brassai Sámuel (+1897), az utolsó erdélyi polihisztor. Csonka és egyoldalú a névsor, önző módon csak a művészetek és a tudományok képviselőit emeltük ki. S csak megemlíteni lehet a főnemesi családokat: itt pihennek a Bethlenek, Bánffyak, Kemények, akik nélkül nincs magyar történelem. Párhuzamosan fut ebben a remek kiadványban a Házsongárd és Kolozsvár története. A korszakváltások, a nagyhatalmi tülekedések, Habsburg, oszmán ambíciók, kapzsi zsarolások, zabrálások, harácsok pusztították a várost, de mindig volt elég türelme, diplomáciája, pénze, katonája, hogy megvédje magát, hogy kibújjon a hurokból, volt kompromisszumkészsége, hogy a zsarnokot megpuhítsa. Szász és magyar cívisek települése egykoron, neve is német eredetű, aztán 1790-ben Nagyszebenből Kolozsvárra költözött a Gubernium, a Főkormányszék, így lett Erdély fővárosa és a Kárpát-medence egyik legfontosabb magyar központja a XIX. században. Csak Trianon tudta megrendíteni, de még az is csak lassan, fél évszázad alatt húzta vissza a Balkánra. Mindezt dióhéjban, szakszerűen, elfogulatlan tudományossággal meséli el a szerző, s kiváló illusztrációkkal látja el a fotóművész. (A képi anyag külön tanulmány tárgya.) Nem lehet becsukni és letenni addig a két hatalmas kötetet, amíg nem lapozzuk fel, nem keressük ki a Névmutatóból kedvenceinket, azokat, akik „európai tetőt” alkottak az irodalomból, kultúrából; sokan megélték közülük a legsötétebb korszakot, a bolsevizmust is. Kik azok az arcok, akikről már fényképek készültek, akik a szellem birodalmában barátaink voltak? Szakmai elfogultságból, de térszűke miatt is maradjunk a szépliteratúra mezején. A marosvécsi találkozók résztvevői, az Erdélyi Helikon szerkesztői, prózamesterei, költői közül többen itt alusszák örök álmukat a Házsongárdban. Most valóban csak a legismertebbeket: Dsida Jenő (+1938), az angyal, Reményik Sándor (+1941), a legerdélyibb költő, Berde Mária (+1949), a prózaírás nagyasszonya, Bánffy Kisbán Miklós (+1950), irodalomszervező, prózaíró, Lám Béla (+1973), Csinszka első vőlegénye, regényíró, Szilágyi Domokos (+1976), költőzseni, Kós Károly (+1977), a reneszánsz-ember, Hervay Gizella (+1982) költőnő, Kacsó Sándor (+1984), a nagy publicista, Bajor Andor (+1991) világirodalmi mércével mérhető humorista és friss, nagy veszteségünk, Lászlóffy Aladár (+2009), világkultúra-felelős. Gaal György nem élhetett az olvasó előjogával, kiváltságával, nem válogathatott ki csak kedvenceket: szakmáról szakmára, felekezetről felekezetre haladva, rövid életrajzot is közölve sorolja fel a levéltárosokat, szerkesztőket, színészeket, rendezőket, muzsikusokat, képzőművészeket, sportolókat, sőt a román kultúra és tudományos élet képviselőit. Nagy szolgálatot tettek a nemzetiségi küzdelmek mai vezetőinek azzal, hogy a teljes anyagot Jónás Éva és Tóth Gábor angolra is lefordította, tulajdonképpen kétnyelvű kiadvány a nagy könyv. De minden ügybuzgalom ellenére csak megszámlálhatatlanul sok intézmény, szervezet és magánszemély támogatásával jöhetett létre, ezeket a Köszönetnyilvánításban sorolja fel Gaal. Végezetül a legfájdalmasabb, legkínzóbb kérdésre kell válaszolnia írónak, kiadónak, szerkesztőnek, recenzensnek: mi a sorsa, mi a jövője a magyarság panteonjának, a Házsongárdnak? Az közismert, hogy a románság pszeudo-történelmét írja. Nemcsak a dákoromán elmélet tartja magát makacsul, hanem a közelmúlt magyar emlékeit is pusztítják, rombolják gonosz kezek irgalmatlanul. Az erdélyi magyarság élethalálharcának egyik színtere most Házsongárd. Kolozsvár elrománosítása a szívós, kitartó betelepítésekkel nagymértékben sikerült, de a sírkertet is akarják. Megtiltottak magyar temetkezéseket, s Ó-Romániából behozott egyéneket hantoltak el itt, akiknek semmi közük nem volt sem Erdélyhez, sem Kolozsvárhoz. Szervezetek, intézmények nélkül védtelen egy nemzetiség, ezért 1999-ben, tizenegy kuratóriumi taggal, létrejött a Házsongárd Alapítvány, amelynek fáradhatatlan igazgatónője Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet tanárnő. (Ügyvezető elnök: Gaal György). Talán sikerül megmenteni nagy kincsünket, több mint négy évszázados kegyhelyünket. Legutóbb 2011. július 4-én volt tiltakozó körmenet a rongálások ellen, a sírkert jogi, intézményes védelme érdekében. „Kiált a halál némasága” – írta Reményik Sándor Íme, bizonyság című versében, 1920-ban. Szólaljon meg, kiáltson szerte a nagyvilágban az élő magyarság is! Különben emberiség elleni bűnöket követnek el romboló, barbár kezek Házsongárdban. Kolozsvár nem az elmúlás, hanem a fiatalok városa. Erdélyben ott tanul a legtöbb egyetemista, otthonaik, az Egyetemi Könyvtár, az Egyetemisták Háza, a központi épület karnyújtásnyira van a sírkerttől, ezért hagyományosan oda járnak tanulni, és ott találkoznak a szerelmespárok. Szép ellentét: jelképes egységben munkálkodnak az elköltözöttek szellemei a tudásra, szerelemre, életre éhes ifjú nemzedékekkel. (Megjelent a Magyar Napló 2012. novemberi számában) * Gaal György – Gránitz Miklós: Örök Házsongárd, Kolozsvár és sírkertje a századok sodrában, I–II. (Pharma Press, Bp., 2010.) HEGEDŰS IMRE JÁNOS Szabadság (Kolozsvár), 2014. augusztus 28.Az űrlap aljaFekete-Körös-völgyi Magyar Napok másodszor Borsi Lóránt, a Bihar megyei RMDSZ társadalomszervezési ügyvezető alelnöke és Grim András, szórványügyi alelnök tartott rövid sajtótájékoztatót tegnap délben az immár másodszor megrendezésre kerülő szeptember eleji Fekete-Körös-völgyi Magyar Napok programjairól. Az egyelőre vázlatosan közölt, szeptember 5-én kezdődő, péntektől vasárnapig zajló műsorokról, mi is részletesebben tájékoztatjuk majd olvasóinkat. A megye egyik legnagyobb szórványprogramjának számító rendezvénysorozat idei jelmondata: „Együtt a megmaradásért”. Ez, a tavalyi koncepcióhoz hasonlóan azt hivatott tükrözni, hogy nemcsak a szórványban élőknek szól a rendezvény, de egyben az egész megye magyarságának ünnepévé kívánnak válni. Tematikus napokban gondolkodtak az idén is. A pénteki nap a hagyományőrzésé lesz, Magyarremetén, ahol 16 órakor kezdődik a hivatalos megnyitó, itt a megye több településéről érkező néptánccsoportoké a főszerep. Szombaton, a családi napon, ahol remélhetőleg minden korosztály talál magának majd elfoglaltságot, több helyszínen zajlanak majd az események. Köröstárkányban délelőttől késő estig lesznek koncertek többféle zenei stílusban, sztárvendégekkel is, de emellett ünnepi istentiszteletre várják az 1960-70-es években konfirmáltakat, a Tulipán-kupa keretében pedig Kisnyégerfalván lesz futballbajnokság és gulyásfőző verseny, az esti órákban pedig a Mandala dalszínház mutatja be az István, a király rockoperát. A vasárnapi záró helyszín Várasfenes lesz, délutáni ünnepi ökumenikus istentisztelettel és a délkelet-bihari régió meghívott kórusainak találkozójával, végül pedig átadják a Zsiskú János-szórványdíjakat, mely elismerést olyan személyek vagy közösségek érdemelhettek ki már tavaly is, akik a szórvány megmaradásáért tevékenykednek. Magyar Napló címen hamarosan napvilágot lát majd egy a részletes programokat és hivatalos köszöntőket is tartalmazó kiadvány, amelyet a környékbeliekhez fognak eljuttatni. A tavaly már hagyományt teremtettek, és a jövőben is folytatják a Fekete-Körös-völgyi Magyar Napokat – emelte ki Borsi Lóránt. A rendezvényekre tehát, a jelmondat szellemében, mindenkit szeretettel várnak, és nemcsak a dél-bihari szórványból. Tóth Gábor, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2014. augusztus 30.Az űrlap aljaRulikowskira emlékeztek Rulikowski Kázmér (1827–1849) halálának 165. évfordulója alkalmából tartottak szerda délután 6 órakor szentmisét a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének kezdeményezésére az újvárosi Szent László-templomban. A megemlékezésen nagyjából kéttucatnyi ember gyűlt össze főt hajtani az egykori lengyel dzsidáskapitány tiszteletére, aki az 1848–1849-es a magyar forradalom és szabadságharc mellé állt, és ezért 1849. augusztus 28-án mindössze 22 évesen itt, Váradon az életével fizetett. Nekünk, váradiaknak már generációk óta egyértelmű gesztus, hogy sírja előtt hagyományból főt hajtsunk a róla elnevezett temetőnkben, ahol a mi felmenőink vagy szeretteink is nyugszanak. A rövid, nagyjából félórás misét Tóth Attila Levente, a plébánia káplánja celebrálta. „Legyen Rulikowski élete és áldozatkészsége mindannyiunk számára példamutató értékű, adjon erőt és hitet, hiszen ahogyan ő is megvívta harcát, úgy nekünk is meg kell vívnunk életünk kisebb-nagyobb harcait nap mint nap”– hangsúlyozta a fiatal segédlelkész. Szerda egyben Szent Mónika ünnepe volt, ezzel együtt Tóth Attila felhívta a figyelmet Szent Ágoston édesanyjának halálára is, aki boldogan készült a „nagy hazahívásra”, és szintén követendő példaként állította mindannyiunk elé, esélyként arra, hogy minden nehézség között is meglegyen a lehetőségünk arra, hogy visszataláljunk Istenhez. A belső értékek vállalására és a képmutatás leküzdésére utalva választotta a lelkész az evangéliumi szavakat is (Máté 23:27), melyben Jézus rója fel a farizeusoknak: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.” Nemcsak Rulikowski Kázmér lelki üdvéért imádkoztak tehát szerda este, hanem ki-ki maga is elmélyülhetett, hogy saját lelki békéjének és mindennapi áldozatvállalásának utat találjon. Tóth Gábor, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2014. szeptember 8.Az űrlap aljaHonismeretről felsőfokon Huszadik alkalommal került megrendezésre péntektől vasárnapig, a Partiumi Honismereti Konferencia, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) szervezésében, ezúttal Biharszentjánoson. A délelőtt programja vendégfogadással indult, az ünnepélyes megnyitót követően ökumenikus áhítattal folytatódott, majd a Fényes Elek-díjak átadása és plenáris ülés következett. A Kultúrházban zajló konferencia előadásai két napon át tartottak – pénteken és szombaton – a Kárpát-medence számos vidékéről érkezett vendégelőadókkal (Nagyvárad és környéke, valamint az Érmellék mellett Kolozsvár, Arad, Temesvár, Debrecen, Berettyóújfalu, Isaszeg, Sárospatak, Sátoraljaújhely stb.), akik mindannyian nagy szakértelemmel és őszinte odaadással munkálkodnak azon, hogy történelmi emlékezetünk ne szenvedjen több csorbát. Az előadandó témáknak az idén három meghatározó irányvonalat szabtak: a Johannita és Domonkos-rend Biharban, száz éve tört ki az első világháború, valamint nagy személyiségeink emlékezete. Ott jártunkkor, péntek délután, ebéd utáni rövid mozgásra invitálták a vendégek népes, mintegy 150 fős csapatát, hiszen a hétvége kiemelt, központi eseményére került sor, a falu határában fekvő Klastrom-domb emlékhely avatójára. Az egybegyűlteket Dukrét Géza, a PBMET elnöke köszöntötte. Az emlékhely megáldását követően koszorút helyezett el Bátori Géza Bors község polgármestere és Lőrincz Lajos alpolgármester. Dukrét Géza és Kupán Árpád a PBMET részéről, a helyiek nevében Csomay Árpád biharszentjánosi református lelkipásztor, végezetül pedig a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány képviselői. Nemzeti imánk elhangzása mellett, még spontán, odaillő koszorúzó éneket is hallhattunk („Szent Jánosnak szép, kegyes áldása”), amit Tar Mihály budapesti meghívottnak köszönhettünk. Ezután Csomay tiszteletes rövid helytörténeti ismertetőre és imára kalauzolta a vendégeket a szentjánosi református templomba. A Klastrom-domb tövében emelt emlékkő tanúsága szerint: „Itt állt az 1215 előtt Keresztelő Szent János tiszteletére alapított bencés kolostor, amelyet 1249-től egy ideig cisztercita, majd ismét bencés szerzetesek, és végül domonkos-rendi apácák használtak 1563–1567 között.” Ehhez képest már az első délutáni előadással izgalmas fordulatot vettek az események, ugyanis Dénes Zoltán (kanonok, a Debreceni Egyetem tanára, etnográfus, művelődéstörténész) rendkívül alaposan dokumentált és gyakorlati leletekre alapozott előadásában éppen azt taglalta, itt bizony kizárt, hogy ciszterciek vagy pedig bencések lettek volna. Számos jel mutat arra ugyanis, hogy nagy valószínűséggel már sokkal korábban johanniták telepedtek itt le, így például a vatikáni levéltárban talált sóvám számonkérése a környékbeli johannitáktól, vagy a felhasznált építőanyagok fejlettsége (képünkön épp egy ilyen követ tart kezében, melyet innen 30 km-re, a Zsadányi terepjárás során találtak). Dénes kanonok hangsúlyozta annak veszélyét is, hogy a feltárások idő előtti mediatizálása mennyi kárt okozhat a régészetnek, hiszen mire a szükséges engedélyeket beszerzik a kutatáshoz, a feketepiacokon már rég eladásra kínálják az illetéktelenül szerzett leleteket. Ugyanitt szót ejtett a Váradhegyfokon talált, feltételezhetően II. István sírját rejtő magánterület telekspekulációjáról is. Sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy a határ ittléte és a különböző kétoldali adminisztráció még mindig akadály a közös munkában. Wilhelm Sándor a Partiumi Füzetek sorozatában megjelent Tanulmányok az Érmellékről című könyvének bemutatóján voltunk még ott a késő délutáni órákban. A szellemesen friss kötetbemutatót tartó Wilhelm tanár úr még Kós Károly irányításával, tanácsadásával kezdte kutatni és feldolgozni az érmelléki néprajzi értékeket, később pedig maga rendezte be Székelyhídon a Népi Halászat és Vadfogás Múzeumát is. Péntek este, a már mindenki által nagyon várt vacsora előtt, színes kultúrműsor nyújtott kikapcsolódást a résztvevőknek: a szentjánosi református énekkar produkciója, az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Köre szellemes, némi öniróniát és fiatalos frissességet vegyítő „komoly” táncparódiái, valamint a borsi Galagonya néptáncegyüttes programja. Mint már említettük, szombaton folytatódtak a tartalmas, nívós előadások, szakmai viták. A konferencia hétvégéjén közösen eltöltött idő kiváló alkalmat nyújtott a résztvevőknek a helytörténeti vagy történelmi témák számtalan aspektusának megvitatására, mindezt kiváló szakmai és remek baráti légkörben. Vasárnap busszal indultak egész napos Bihar megyei körútra a résztvevők Micske, Érábrány, Szalárd, Hegyközszentimre és Bihar jelentősebb emlékhelyeit érintve. Tóth Gábor, Erdély.ma 2014. szeptember 10.Az űrlap aljaAz ortodox Munkácsy Mi váradiak (is) sajnos sokan és sokszor járunk elhunyt szeretteink emlékhelyeihez a városvégi Rulikowski temetőbe. Busszal, gyalogosan, biciklivel vagy bárhogyan, az út a régi, rosszemlékű „Vörös Hadsereg”, azaz volt „Armatei Roşii” utcavonalán vezet, amiből a ’90-es fordulatkor a ro-„şii” nyomán csak néhány betűvonással lett ro-„mâne”. Időközben itt is kinőtt a földből néhány ortodox templom (összesen három is). Esetünkben, az egyik stilizált faszerkezetű imaház, a nagyváradi katonai helyőrséghez tartozó istenháza külső falára lettünk figyelmesek, amelyen egyebek mellett egy vallásos festmény-reprodukció is díszeleg. Nem tévedés, a kép Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című munkájának reprodukciója, ami önmagában nem is gond, sőt örömteli is lenne ez az összművészeti és vallási együttértés, ha nem volna a repró alól gondosan kihúzva aranyszínnel (!) mind a kép szerzőjének, mind pedig címének eredeti magyar felirata. Egy dolog azonban elkerülte a buzgó „hamisítók” figyelmét, a kép alján még halványan látható egy szöveg, miszerint a reprodukció „Egyházy Ágoston és társa” valamikori kiadványa. Azt csak sejthetjük, hogy az egykori laktanyák területén esetleg hol is találhatták a 2001-ben állított templomhoz a buzgó „új” hívek a képet, amely most a „hazai” Isten dicsőségét hirdeti cenzúrázva, az viszont egyértelműen felháborító, hogy ilyen módon tűznek zászlót és hazugságot minden „itthon” talált kincsre. Tóth Gábor, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. február 13.Az űrlap aljaNem kellenek itthon a magyar fiatalok Hangzatos sajtótájékoztatón jelentették be tegnap a Bihar Megyei Tanfelügyelőség és a Kolozsvári Munkaerő-elhelyező Ügynökség (AJOFM Cluj) képviselői, hogy egy 20 hónapon át tartó, 2014 áprilisában elkezdődött és 2015 decemberében lezáruló, az Európai Szociális Alap fejlesztési projektjéből mintegy 5 millió eurós finanszírozású terv (Skills for Jobs) keretében indítottak aktív kérdőíves felmérést Románia északnyugati régiójának IX-X. osztályos diákjai körében, annak érdekében, hogy az iskolából kikerülő és egyetemre felvételiző fiatalok szakirányultságát idejében összhangba hozzák a hazai munkaerőpiac igényeivel és aktív kínálatával. A hét megye mintegy 20 ezres diák-célcsoportját érintő projektből, beleértve Bihar megye két és fél ezer középiskolását, érdekes módon épp Nagyvárad magyar nyelvű líceumai maradtak ki, nem beszélve Szatmár megye teljes mellőzéséről. Erre irányuló kérdésünkre, miszerint milyen alapon válogattak iskolákat, például Bihar megyéből, illetve Nagyváradról, Nicolae Ioan Avram megyei főtanfelügyelő csak annyit tudott mondani, az iskolák IX-XII. osztályosainak nagyobb létszáma volt az a döntő érv, amelynek nyomán iskolákat választottak. A számunkra innentől kezdve „csekély” hazai létszámunk miatt érdektelen projekt egyébiránt motiválni szeretné a hazai többségi diákokat a tekintetben, hogy idejében orientálódjanak szakmák vagy egyetemi képzések felé, illetve jobban boldogulhassanak a hazai munkapiacon, ezen felbuzdulva idén tavasszal és ősszel két egyetemi központban, Kolozsvárott, illetve Temesváron is nyilvános orientatív börzét szerveznek majd a kérdőíveket leginkább igényesen kitöltő diákok számára – tudtuk meg Ioana Corujantól, a Kolozs megyei AJOFM képviselőjétől. Hogy a jövő mit hozhat a fiataloknak egy olyan országban, ahonnan eleve elvándorolnak a legjobb szakemberek és szakmunkások, az még kérdéseses, e tekintetben értékelendő a projektbe fektetett energia. Kérdés, hogy a választás miért épp azokra a IX-XII. osztályosokra esett, akik alkalomadtán még aligha tudják mit szeretnének az élettől… Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. március 11.Könyvvásár ma estig a PE-enMa este 10 óráig látogatható még a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem földszinti aulájában immár hagyományossá vált könyvvásár, melyet a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem mellett működő Quintus Antikvárium rendezett be, ismét három napra (hétfőtől szerdáig). Az ezresével mérhető könyvkínáltban rendkívül kedvezményes áron mindenki megtalálhatja az irodalmi ízlésének, avagy szakirányultságának megfelelő köteteket, kiadványokat. Tegnap dél körül figyeltük kis időre az érdeklődők változó forgalmát, miközben Baghy Istvánnal, a könyvvásár vezetőjével beszélgettünk, ami mindig nagy élmény, hiszen István valóságos polihisztor módjára igazítja el vevőit lelkesen, ihletetten és nagy szakértelemmel, bármilyen témakörben. Mint kiemelte, ezúttal is sok kötetet adományoztak a PKE könyvtárának. Az eddigi tapasztalatokkal kapcsolatban elmondta, törzsvásárlóik továbbra is megvannak, köztük az egyetem tanárai, diákjai, valamint több visszatérő olvasó is megkeresi a vásárt, de sok a „csak” nézelődő is. Októberben voltak könyvvásárral utoljára Nagyváradon, ami nem véletlen, hiszen az egyetemi év kezdetén mindig sok a friss olvasó, ami mindig reményt keltő. Ha minden jól megy, akkor még idén májusban (immár 20. alkalommal) ismét visszatérnek Váradra színes és tartalmas könyvkínálatukkal. A könyvvásár kifüggesztett Gárdonyi-mottója: „A könyvre kidobott pénz látszólag eldobott pénz… Mint a vetőmag…”. Sokan a fiatal generációból már csak a rövid információt keresik, szakirányultan, nincs már sok türelem az olvasáshoz – mesélte Baghy, azonban hozzátette, az ég felé növekvő fáknak is szükségük van rá, hogy az alattuk fekvő avarból táplálkozzanak. Így ajánlotta szimbolikusan mindenki számára, a kortárs áramlatok sodrában elődeink irodalmának türelmes és alapos megismerését és megbecsülését. Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. április 10.Híd, ami elválaszt„Két ajándékot is kapott húsvét alkalmából a nagyváradi magyar lakosság” – fogalmazott tegnapi sajtótájékoztatóján Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei elnöke. Burkolatlanul célzott ezzel arra a két aktuális problémára, ami továbbra is érinti a nagyváradi történelmi magyar utcanevek fel nem tüntetését, illetve a nemrégiben a városi önkormányzat által közzé tett hídelnevezéseket, melyeket a prefektúra keretében működő névadó bizottság illetékes szervei öt a hatból arányban jóvá is hagytak, egy kivétellel, természetesen a központi Szent László híd elnevezésével. Ekként választja tehát ketté a többségi és kisebbségi véleményeket a Sebes-Körösön átívelő, egyébként mindannyiunk számára összekötő szerepet játszó híd. Tipikus esetről beszélt Csomortányi, „szerettünk volna egy problémát megoldani, s ezzel kreáltunk egy másikat” – mondta, hozzátéve, hogy az EMNP szerint az RMDSZ a városi önkormányzattal közösen a főtéren felállítandó Szent László szobor ügye helyett más megoldásokat próbált választani, háttérmegegyezések alapján, azaz megkerülve az eddigi kezdeményezéseket, kompromisszumot kötött, ha már szobor nem lehet, legalább híd legyen elnevezve a városalapítóról. A prefektúra véleményezése csak konzultatív, de amennyiben a városvezetés mégsem hagyja jóvá a híd Szent Lászlóról való elnevezését – amit egyébként azért utasítanak el, mert „sérti egy magyar királyról elnevezett objektum a román állam integritásának eszméjét” – úgy az EMNP következő lépése az lesz, hogy az országos diszkriminációs bizottsághoz fordulnak ez ügyben. Az EMNP immár másodszor tett panaszt a városvezetőségnél a kihelyezendő kétnyelvű utcatáblák ügyében is, amit ismét elutasítottak, megkerülve a válaszadást, egy olyan törvényre hivatkozva, aminek semmi köze nincs a helyi közösségek történelmi utcanév-használatához, hanem a települések nevének, illetve a közintézmények kisebbségi nyelven való feltűntetését szabályozza. Csomortányi három olyan törvényt, illetve szabályozást is idézett (köztük a 33/1995, 282/2007 törvények ide vonatkozó cikkelyeit), amelyek lehetővé teszik a történelmi utcanevek használatát, sőt szorgalmazzák is azokat olyan településeken, ahol a kisebbség aránya eléri a 20%-ot. Konkrét példával élve, ez Szászsebesen és Besztercén meg is valósult a közelmúltban. Az EMNP következő lépése perre vinni ezt az ügyet. Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. április 27.Az űrlap aljaMegújuló templomokról a LEK-ben A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban (LEK) csütörtök délután zajlott konferencia, illetve nyílt kiállítás a Középkori templomok útja című program keretében, mely mintegy öt esztendeje indult el azzal a céllal, hogy megújítsa és bekapcsolja a turizmus körforgásába a Felső-Tisza vidékének, Kárpátaljának és a Partiumnak az egyedülálló templomépítészeti, vallási és kulturális középkori örökségét. A programhoz a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség (SZSZBMFÜ) mellett csatlakozott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is. A program eddigi eredményeiről és további lehetőségeiről számoltak be a konferencia előadói. Megnyitójában Csűry István püspök mondott igei köszöntőt, kiemelve a program lehetőségeinek értékét, mely által elveszett örökségünket foglalhatjuk vissza méltó módon. Szabó Ödön parlamenti képviselő kiemelte a határon átívelő projekt lehetőségeit, amelyben két ország kormányzata és nyolc szomszédos megye vett részt, és amely által az egyházi turizmus fellendülését is várják és annak megerősítését, hogy a határvidék ne periféria legyen, hanem összekössön bennünket. Hozzá tette még, hogy a most lezáruló pályázati szakaszt követően úgy tűnik a felhasználható anyagi források sajnos csekélyebbek lesznek, mint az elmúlt években. Kondra Laura a SZSZBMFÜ ügyvezetője egy misszióvá vált programról beszélt, majd szintén az ügynökség részéről Deák Attila tartott szakmai előadást a Kárpát-medence északkeleti részének műemléktemplomairól, melyek turizmusba csomagolt megismertetése az egyházzal, idegenforgalommal és műemlékvédelemmel karöltve hosszú távon tudatos nemzetpolitikai eszközzé is válhat. Kollár Tibor tudományos szakértő előadása következett, amely betekintést nyújtott számos (köztük három szilágysági) templom megújulásának folyamatába a tudományos kutatásoktól a restaurálásig és a megújult templomokról készült tájékoztató kiadványokig. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója a Kárpát-medencei örökségvédelmi program 2011–2014 közötti időszakának lezárult eredményeit, illetve még folyamatban lévő tevékenységét foglalta össze a Tiszától a Kárpátokig. Végül Emődi Tamás építész a Biharban rejlő lehetőségekről beszélt, röviden visszatekintve a műemlékvédelem múlt rendszerben történt szándékos hátráltatására, a kilencvenes évek kezdeti nehézségeire, de kiemelve többek között a Siteri templom sikeres helyreállításának történetét, hozzátéve, hogy még sokhelyütt nagyon sok a teendő. Ezután a SZSZBMFÜ Örökségtúra a Kárpát-medencében című kisfilmje került levetítésre, majd megnyitották a kiállítást, mely három hétig lesz megtekinthető a LEK-ben. Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. május 4.A Kárpát-medence legjobb matekosai VáradonA nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum adott otthont az elmúlt hétvégén a II. Nemzetközi magyar nyelvű matematika versenynek, mely a Kárpát-medence V–VIII. osztályos magyar diákjai közül a legjobb matekosokat volt hivatott megszólítani, nemcsak versenyre hívni, de egy háromnapos tartalmas együttlétre, ismeretségek, barátságok és szakmai kapcsolatok kötésére is összefogni. Még 1990-ben elindult Bencze Mihály professzor kezdeményezése nyomán egy, a szétszabdalt Kárpát-medencében a magyar-magyar egységes szakmai dialógust megteremteni szándékozó matematikaverseny, az általános iskolások számára azonban a mostani volt a második ilyen méretű megmérettetés, és természetesen mind a Szent László iskola, mind Nagyvárad, illetve Bihar megye tanfelügyelősége egyaránt büszke rá, hogy ez nálunk történhetett meg. Kárpátalja, Felvidék, Vajdaság, Magyarország és Románia számtalan szegletéből 162 diák érkezett a hétvégi megmérettetésre Nagyváradra. A verseny ünnepélyes megnyitójára a színházban került sor csütörtök délután, ahol számos felszólaló mellett a verseny elnöke, Kovács Lehel, a Sapientia egyetem tanára nyitotta meg hivatalosan is a megmérettetést. A verseny ravasz feladatsoraival megbirkózók közül a következő diákok értek el első helyezést korosztályukban: Kun Édua Boróka (V. osztály, Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium), Györffi Ádám György (VI. o., Szikszó, Magyarország), Roth Apor (VII. o., Sepsiszentgyörgy), Fazakas Borbála (VIII. o., Kolozsvár). Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. május 6.Fúvósegyüttesek a Varadinum első napjánVasárnap folyamán, a Varadinum első napján a szabadtéri élő fúvószene hagyományait idézte fel három zenekar is Nagyváradon. Az alsó-ausztriai kisváros, Moosbrunn fúvószenekara Peter Kreuz vezetésével a délelőtti ünnepi szentmisét követően tartott rövid koncertet a Bazilika előtt, ugyanakkor a hagyományos körmenetben is szolgálatot tettek. Délután a Holnaposok szoborcsoport mögött felállított színpadon zenélt a váradi Francisc Hubic Művészeti Iskola és a Derecskei fúvószenekar egyesített csapata, Deé Róbert vezényletével. Szerencsére sok kíváncsiskodót vonzott a hangulatos szabadtéri muzsika, a hagyományos fúvósrepertoár és indulózene mellett hallhattunk még különféle átiratokat, illetve könnyedebb szórakoztató zenét is. Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. május 9.Kristófi-festmények a városházánSok érdeklődőt vonzott szerdán a nagyváradi városháza dísztermébe a Kristófi János (1925–2014) festményeiből rendezett tárlat ünnepélyes megnyitója, melyet a Festum Varadinum keretében a Kristófi-család és Huszár István alpolgármesteri irodája szervezett közösen. A Festum Varadinum lezárultáig megtekinthető kiállítást Huszár István nyitotta meg. Szilágyi Aladár író, publicista a festőművész munkásságát méltatta, kiemelve, ez a tárlat is beszédes példája annak, hogy a nemrégiben elhunyt nagyszerű alkotó, Kristófi János még mindig közöttünk él, és munkáinak Várad-szerető szelleme talán majd letekint a városháza nagytermében tanácskozókra is, és jó döntésekre inspirálja őket a hétköznapokban. Végül levetítésre került egy a Román Televízió magyar adásában korábban bemutatott rövid portréfilm, melyben Kristófi személyesen is megelevenedett, mesélt életpályájáról, alkotómunkájáról, körbekalauzolva a nézőt festményei között, vallott ugyanakkor ember- és családcentrikus életszeretetéről, valamint művészi hitvallásáról, a mindenkor szívből születő alkotás öröméről. Ez a melegség, érzékenység és emberség köszön vissza a szemlélőkre Kristófi kiállított képeiről, sejtelmes puhaságú emberalakok, a falusi táj harmóniája iránt érzett lágy nosztalgia, a Várad iránt táplált hűség és szeretet, mellyel mindenkor a város különös, csak beavatottak által megsejthető hangulatának belső fényét képes megragadni. A tárlaton mintegy húsz, nagyrészt a Kristófi-család gyűjteményéből származó alkotás látható, a kiállítás anyagát – melyhez kétnyelvű, részletes ismertető is tartozik – igyekeztek úgy összeállítani a szervezők, hogy a szemlélő minél teljesebb képet kaphasson Kristófi János művészetéről. A tárlattal egyben hagyományt szeretnének teremteni, és a jövőben más jelentős nagyváradi alkotók munkáinak is teret adni a városháza nagytermében. Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. június 17.Felvételik és államvizsgák a PKE-nTegnap délelőtt a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen érdeklődtünk az idei államvizsgákról, illetve felvételikről. Az egyetem titkárságán megtudtuk, idén 13 alapszakon lehet beiratkozni a végzősöknek államvizsgára. A különböző szakokon más-más időpontokban zajlanak a regisztrációk, összességében július 4-ével bezárólag. Az egyetemen a legnépszerűbbek még mindig az idegen nyelv és irodalom szakok (angol, német), illetve ezek közül is az úgynevezett kettős nyelvszak-kombinációk. Emellett népszerű a bank és pénzügyek, a turisztika, valamint a reklámgrafika szak is. Érvényes mindez a felvételi jelentkezésekre is az elmúlt évek tapasztalatai alapján. A PKE-s felvételikre, mint megtudtuk, jövő hónap második felében kerül sor, amit nem árt már most tudni az ide készülőknek. A beiratkozások július 13.-22. között zajlanak majd az alapképzésekre, valamint július 13.-24. között a mesteri szakokra. A felvételikre a már említett népszerű kombinált szakokkal együtt 19 alapképzésen július 23.-24. között kerül sor – összesen 289 tandíjmentes, illetve 306 tandíjas helyre –, míg további 9 mesteri szakon – 95 tandíjmentes és 195 tandíjas helyre – köztük az idén újonnan induló idegenforgalmi gazdálkodás profilon július 25-én lesznek felvételi vizsgák. Az esetlegesen megmaradó helyekre várhatóan szeptember 7-9. között szerveznek pótfelvételit. Idén először elektronikusan, azaz online is be lehet iratkozni a felvételikre az efelveteli.partium.ro oldalon, így akár a szkennelt dokumentumcsomagot is továbbítani lehet interneten, ami a távolról jelentkezők előnyére szolgál – tudtuk meg Szakács Zsuzsa ifjúsági referenstől az egyetem PR-irodáján. A nyarat sem tölti tétlenül az egyetem közössége, tette hozzá az ifjúsági referens, több fesztiválon is részt vesznek a PKE további népszerűsítésének érdekében: a nagyváradi Szent László Napokon június 27.-28.-án állítanak állandó tájékoztató sátrat, a margittai Szabadság Feszten július 9-12 között vesznek részt, Tusványoson július 23-án tartanak egyetemi népszerűsítő napot, valamint augusztusban a szatmárnémeti Partiumi Magyar Napokon is képviselik a PKE közösségét. Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. július 10.Hétfőtől beiratkozások a PKE-s felvételikreHétfőn, azaz július 13-án kezdődnek meg a felvételire való beiratkozások a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. A részletekről tegnap érdeklődtünk az egyetem PR-irodáján Szakács Zsuzsa ifjúsági referenstől. Kiderült, hogy PKE eddig sem volt tétlen, számtalan népszerűsítő program keretében igyekezett még az őszi tanévkezdet óta megszólítani nemcsak a Partiumban, de egész Erdélyben az érettségi előtt álló, pályaválasztásra készülő diákokat, hogy a nagyváradi PKE-n zajló magyar nyelvű szakmai felsőoktatást felkínálják nekik életképes alternatívaként a továbbtanuláshoz. Legutóbb a nagyváradi Szent László Napokon bontottak tájékoztató sátrat, legközelebb pedig az e hétvégi margittai Szabadság Feszten, majd két hét múlva Tusványoson folytatják ez irányú munkájukat. A PKE-re a beiratkozások július 13–22. között zajlanak az alapképzésekre, míg 13-24. között a mesterképzésekre lehet jelentkezni, a felvételikre július 23-25. között kerül sor. Alapszakon 590, mesteri szakon pedig 212 hely áll a hallgatók rendelkezésére, előbbiből 279, utóbbiból pedig 95 tandíjmentes. A beiratkozási alapdíjakat 50 lejben állapították meg, de ezzel kapcsolatban az egyetem indított egy igen kedves versenyt is, mely „szelfizz a PKE-vel” címen fut, s bármelyik beiratkozó részt vehet rajta, aki a PKE-vel kapcsolatos valamilyen motívummal, tárggyal, pólóval, golyóstollal, akár PKE-s diákkal vagy oktatóval, magával az épülettel lefotózza saját magát, s a képet e hét péntekéig beküldi az egyetemre. A jelentkezők közül 10 alapszakos és 5 mesteri szakos beiratkozót sorsolnak majd ki, akik mentesülnek a díj kifizetése alól. Újdonság, hogy a PKE-re távolabbi tájakról beiratkozók idéntől nem kell feltétlenül személyesen jelentkezzenek az egyetemen, hanem az efelveteli.partium.ro oldalra elektronikusan, azaz „szkennelve” is feltölthetik dokumentumaikat, jelentkezési lapjukat. Mivel a két éve elindított nyelv- és irodalom szakpárok igen népszerűnek bizonyultak, idén is választani lehet összesen öt szakpár közül: magyar, német, angol és román nyelvszakot párosíthatnak majd a leendő jelentkezők. Angol szakon 22 és 24, magyar szakon 22 és 28, míg német szakon 15 és 25 hely van (az első szám a tandíjmentes, a második a tandíjas helyeket jelöli). Az itt elvégzett szakok után a többnyelvűség és multikulturalitás mesterképzés nyújt továbbtanulási lehetőséget. A társadalomtudományi szakok közül filozófián 15, szociológián, illetve szociális munkán egyaránt 15-20, teológia és szociális munka/diakónia szakon 10-20, az óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon 20-15 a tandíjmentes/tandíjas helyek száma. Az alapszakokat itt három mesterképzés egészíti ki: európai szociálpolitikák, vallástudományok, illetve a filozófia és művészet a nyilvános térben. A Közgazdaságtudományi Kar menedzsment és turisztika szakjain 30-45 a költségtérítéses/tandíjas helyek aránya, ugyanez 25-25 a bank és pénzügyek szakon. Itt az elméleti tárgyak mellett komoly szakmai gyakorlatra is lehetőséget biztosítanak a képzés idején. Az itt végzettek mesteri képzésre jelentkezhetnek a vállalkozások fejlesztésének menedzsmentje, illetve az idegenforgalmi gazdálkodás szakokra. Művészeti karon két szak kínál alap- és mesterképzést: a képzőművészet (23-12), illetve a zenepedagógia (10-15). Mesterképzésben vizuális kommunikáció, valamint zeneművészet az audiovizuális kultúrában szakokon lehet tovább tanulni. A beiratkozások tehát hétfőtől kezdődnek, hétköznapokon 9-13 óra között várják a jelentkezőket. A részletekről a www.partium.ro honlapon találnak tájékoztatást. Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. július 22.Befejeződnek a beiratkozások a PKE-nMa lezárulnak a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem nyári felvételi időszakára a beiratkozások az alapképzéseken, de péntekig még lehet jelentkezni a magiszteri szakokra. Az alapszakok nagy részén elég volt a felvételi okmányokhoz csatolni az érettségi bizonyítványt, s a szaktárgyakból letett eredmények alapján bírálják majd elvárhatóan július 27-ig, hogy kik nyertek felvételt az egyetemre. A gyakorlati szakokon, ahol például kiemelkedőbb nyelvismeret, vagy egyéb gyakorlati (pl. képzőművészeti, zenei) tudás szükségeltetik, külön képességfelmérő vizsgákat, avagy motivációs interjúkat tartanak, csütörtökön és pénteken az alapszakokra, illetve szombaton a mesterképzőre való felvételikre. Az alapszakokra való beiratkozások utolsó napján, azaz tegnap, a PKE PR-osztályán érdeklődtünk, ahol Szakács Zsuzsa ifjúsági referens tájékoztatott a beiratkozások hajrájának állásáról. Mint megtudtuk, a legnépszerűbbek a jelentkezők körében továbbra is az idegennyelv-szakpárok voltak, a közgazdaságtudományi kar moduljai, valamint a képzőművészet, ezen belül is a reklámgrafika, s nem utolsó sorban a szociológia. A magiszteri szakokon értelemszerűen az eddig is bevált és sikeresnek bizonyult alapképzések folytatásai voltak a legkeresettebbek, így például a többnyelvűség és multikulturalitás vagy az európai szociálpolitikák. Az idén bevezetett e-felvételi (efelveteli.partium.ro) rendszert összesen 27-en választották a távolabbról jelentkezők közül, így az iratok online elküldésével például jelentős útiköltséget is megspórolhattak. Idén is sokan választották a PKE-t nemcsak a Partiumból, de Székelyföldről és Erdély más részeiből is, szinte ugyanannyian, mint amennyi a jelenleg meghirdetett tandíjmentes helyek száma. Az alapszakokon mintegy 250, a mesterképzésen majd’ 100 tandíjmentes helyet hirdettek meg. Azoknak, akiknek most nem sikerült részt venni a felvételi diplomaversenyben, vizsgákban vagy meghallgatásokban, illetve mondjuk nem jutottak be a meghirdetett szakokra, esetleg még bizonytalanok voltak az egyetemválasztást illetően, további jó hír, hogy szeptember 7-9. között őszi felvételit hirdetnek a PKE-n megmaradt helyeire. Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. július 31.Réthi Brigitta zeneszerzőestjérőlEgy fiatal váradi hölgy, Réthi Brigitta önálló zeneszerzői estjére került sor szerda délután a nagyváradi görögkatolikus líceum dísztermében, mintegy félszáz érdeklődő előtt, váradi zenészek közreműködésével. Brigitta 15 esztendős kora óta komponál, több országos fiatal zeneszerzőknek szervezett versenyen is díjazták már munkáit, jelenleg a Nagyváradi Egyetem zeneművészeti karának társult oktatója, korrepetitorként. Egyetemi évei alatt Sabin Pautza mester egyengette zeneszerzői tanulmányait a nagyváradi Emanuel Egyetemen, s ez immár az ötödik önálló szerzői estje. Mint megtudtuk e teljes műsorral turnéra indulnak az úgynevezett Butterfly, azaz Pillangó projekt keretében, mely A zene szárnyain alcímet viseli. A közeljövőben Debrecenben, Budapesten, ősszel és télen pedig várhatóan Bécsben és Párizsban is eljátsszák majd azt a mintegy 16 kamaraművet, hangszeres miniatúrát, dalt, melyeket most is hallhattunk Brigitta a „nagy elődök” iránti tisztelettel nyúl a zenei anyaghoz. Sokszínű stílusában egyelőre többnyire útkeresését lehet hallani. Ötleteit, melyek nyilvánvalóan az általa kedvelt zenei világot tükrözik – legyen az klasszicizáló muzsika, opera-, film- vagy tánczene, operett vagy népdalos íz, netalán épp neoprotestáns érzület –, viszonylag kis felületeken, zenei miniatúrákban sorakoztatja fel. Egyértelműen szívből jövő dallamszeretet, érzelmesség és a funkcionális harmóniák iránti tisztelet jellemzi rövid hangvételű szerzeményeit. Az est folyamán hallhattunk stílusgyakorlatnak is beillő hangszeres kamaradarabokat: Zongorahatos, 1. kvartett, id. Thurzó Sándor emlékére, Három atonális dallam vonósnégyesre, A félelem képe az erdőben (vonósnégyesre), Szvit régi stílusban (hegedű-zongora). Az est második felében egy 16 dalból álló csokor hangzott el Brigitta tollából, például a Búcsú az ifjúságtól (Rezignáció) Tuduka Oszkár versére, egy hatrészes medalion id. Papp Attila költeményeire, de akadt francia sanzon vagy tangóérzelmű dallam is. Brigitta zongorajátéka mellett közreműködött Costin Éva, Costin Albert, Giordano Filomena (hegedű), Thurzó Sándor József (brácsa), Marcu Ágnes (cselló), Flaviu Seretoc (nagybőgő), Szabó Annamária (szoprán), Bede Róbert, Sergiu Chirilă (tenor) és Gerhard Mild (bariton). Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. szeptember 8.Köröstárkány ünnepeltKöröstárkány volt a fő helyszíne a III. Fekete-Körös völgyi Magyar Napok szeptember 5-i, szombati rendezvényeinek. Ünnepi istentisztelettel kezdődött a nap a helyi református templomban, majd Bartók Béla mellszobrának avatójával folytatódott a délelőtt, délután pedig a szabadtéri szórakoztató rendezvényeké volt a főszerep. Az 1960-1975 között konfirmáltak találkozóját felölelő istentiszteleten Márk evangéliumának 11. fejezetéből szólt az ige Sebestyén László Ede lelkipásztor tolmácsolásában, és egyben a közös énekszó is arról adott bizonyságot a színültig megtelt templomban, hogy az ünnep alkalmával „Itt van Isten köztünk”. Isten gondviselése a hit, szeretet és megbocsátás útján kíván vezetni mindenkit az új lehetőségek felé. Az olyan összetartó, értéket megőrző és továbbadó találkozások, mint a Fekete-Körös völgyi szórvány ünnepe kiváló lehetőséget ad arra, hogy a közösség erejét mindenki együtt tapasztalhassa meg – hangzott el. Szakács Zoltán, a tárkányiak korábbi lelkipásztora köszöntötte ezután a gyülekezetet, majd néma felállással emlékeztek azokra, akik már nem lehettek jelen az ünnepen. Megható szavalat és ének hangzott el végezetül özv. Bunta Ferencnétől, majd ünnepélyesen a templom elé vonult a gyülekezet, ahol Bartók Béla Deák Árpád által készített mellszobrát leplezték le közösen a szervező helyi és megyei RMDSZ, valamint a tárkányi egyház képviselői. S bár Bartók hatalmas életműve és hagyatéka után, illetve mellett igen nehéz megszólalni, azért néhány ünnepi szónoklat még következett. Sebestyén László Ede lelkipásztor reményét fejezte ki, hogy Köröstárkányban a megbékélés jelképévé és nem az ellenségeskedés tárgyává válik majd az otthonra talált Bartók-szobor. Bartók dél-bihari gyűjtéseiről, különösen a köröstárkányi népzenei anyagról ejtett szót ezután rendkívül precízen dokumentálva Szakács Zoltán lelkész: „emléket állítunk annak, aki emléket állított nekünk” – zárta mondandóját. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke Bartók dél-bihari gyűjtéseinek rögös útjára emlékeztetve utalt a Belényes felé tartó, még ma is rögös útviszonyokra, majd a román és magyar népzenét egyaránt gyűjtő alkotó példáját idézve hangsúlyozta, nem lehet megállítani azt, aki hittel és folytonossággal próbál a jó ügyek mellett kitartani. Bartók eljött, leásott a gyökerekig, megtalálta a tiszta forrást, és felmutatta azokat az értékeket, melyek mindannyiunkat közelebb hozhatnak egymáshoz – foglalhatjuk össze a zeneszerző hitvallásában a felszólalók gondolatait. Borsi Imre Lóránt, a megyei RMDSZ társadalmi kapcsolattartásért felelős ügyvezető alelnöke és Mikló Ernő, a tárkányi helyi RMDSZ képviselője mondott még köszöntőt, majd közösen leleplezték Bartók mellszobrát a templom előtt. Bartók tanár úr szobrának éles és egyenes tekintete figyelte ezután Egyed István megható szavalatát, a Tárkányi Serkentők férfikarának autentikus népdalénekét és a debreceni Hajdú Néptánccsoport rövid előadását. A debreceni huszárok kíséretében ezután mindenki átvonult a Fekete-Körös melletti sportpályára, ahol a hivatalos megnyitót és az áldást követően megkezdődött a szeretetvendégség és az estébe nyúló szórakoztató programok. A koradélutáni napsütésben a színpadon énekszó és tánc következett és gulyásfőzés illata lengte be a teret, ez utóbbi ízletes eredményeit már mindenki türelmetlenül várta. A későbbiekben a színpadi program a népzene felől a könnyűzene irányába tolódott el. Nagy Feró esti fellépését már jóllakottan, de azért átvitt értelemben kiéhezve várta már a közönség. Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2016. március 25.Szertefoszlott illúziókról, szellemi műhelyekrőlDemény Attila kolozsvári zongoraművész, operaszerző és operarendező Emlékek és szertefoszlott illúziók című önéletrajzi írásait és Tóth Gábor nagyváradi újságíró által a szerzővel készült interjúját tartalmazó kötetével ismerkedhettek meg az érdeklődők szerda este a Györkös-emlékházban. Az első kötetes szerzővel Demény Péter író beszélgetett. Nem hiányzott a zene sem a rendezvényről: Demény Attila tavaly megjelent 18 hegedűduójából négyet hallgathattunk meg Béres Melinda és Márkos Albert tolmácsolásában. A kötetcím kapcsán Demény Attila elmondta: élete eseményeit kommentálja élményszerűen, visszaemlékezve gazdag és sikeres pályájára, amelynek során illúziók születtek, majd szertefoszlottak, és újak keletkeztek. – Az illúziók tervszerűen szertefoszlanak, és akkor az ember új illúziókat teremt. Néha sorsszerű, néha így hozza az élet – válaszolta Demény Attila a beszélgetőtárs ama kérdésére, miszerint az illúziók szertefoszlása sorsszerűség-e. NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 14.Két könyvbemutató, egy filmvetítés VáradonA polgári oldal szinte naponta hívja egy-egy, általában ingyenesen látogatható közösségi-kulturális rendezvényre a váradiakat, bihariakat, környékbelieket. Ma, február 14-én 17 órától tartanak könyvbemutatót a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban (Ezredévi emléktér, ma P-ța Libertății 40. szám). A Gulag-emlékév alkalmából, a Gulág-emlékbizottság és a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával k előadásra is sor a Polgári Esték rendezvénysorozat keretében: minden érdeklődőt szeretettel várnak a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács soron következő előadására. A Magyarok szovjet fogságban című kötetet Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja, a könyv társszerzője mutatja be. Holnap, február 15-én, szerdán 18 órától Sütő Éva érmihályfalvi újságíró legújabb könyvének nagyváradi bemutatóját ejtik meg a Partiumi Keresztény Egyetem székházának Bartók termében, a szerző jelenlétében. Az Érmelléki embermesék című kötetet annak előszóírója, Dénes László szerkesztő mutatja be. Közreműködik Szabó János, az érmihályfalvi Móka színjátszó csoport vezetője, aki a Mi urunk, a pénz című Ady-összeállításból ad elő részleteket. Február 16-án, csütörtökön 17.30 órától a régi filmek szerelmeseit várják az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács székházába (Kálvin János u. 1. szám). A Halálos tavasz című, Jávor Pál és Karády Katalin főszereplésével forgatott filmmel folytatja a Szent László Egyesület és az Erdélyi Magyar Néppárt Nagyváradon a Magyar Filmek Klubja című rendezvénysorozatot. A vetítés mellett ezúttal is lesz beszélgetés, amelynek során Karády Katalinról, Jávor Pálról és az 1930-40-es évek világáról hallhatnak majd érdekességeket Farkas László szervezőtől, aki a filmet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettől szerezte be. /Bank Barbara, Bognár Zalán, Tóth Gábor: Magyarok szovjet fogságban, Nemzeti Emlékezet Bizottsága Kiadó, Budapest, 2016/ itthon.ma lapozás: 1-26
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
